A női princípiumról egy férfi szemével.Szőke Lajos:kis hazánk problémái

KIS HAZÁNK PROBLÉMÁJA

Amennyiben a jelenlegi, csekély létszámú Hatalmi Elit által mesterségesen fenntartott önpusztító és természetpusztító életformák OKA valóban a NŐI-PRINCÍPIUM HIÁNYA, akkor ezt a tényt akadémikus vizsgálatokra tisztelettel átengedjük.

Molnár Géza nagyszerű jegyzetében (2000. év, Soproni Műhely: „Ember és Természet – Természet és Ember") olvashatjuk, hogy a Vízözön óta mikor és mi módon hagytuk cserben – eleddig 3 - szor –, Istent.

Amit olvashatunk az meggyőző, közérthető, „kézzel foghatóan" hiteles, tudományosan is igazolható, tárgyilagos pontossággal megírt tanulmánya Emberi Sorsunknak.

Meg kell értenünk, hogy ez nem vicc. Amennyiben valahogyan az egyre romló állapotokból (önkéntes áldozatvállalással) nem tudunk kilábalni, ez a „kultúra" romjaiba hull, s új időszámítás kezdődik a Földön.

A hatalommal, amely a nemzetek feletti pénzügyi, gazdasági, politikai Mátrix imbolygó búgócsigájaként egyre inkább billenve vágyik a totális diktatórizmus irányába, az adófizető állampolgárnak ujjat húznia ma sem érdemes.

De immár a folyamat ott tart – miközben egy átlagos tömegember megbabonázva szaladgál az otthona és a bevásárlóközpontok között –, hogy amennyiben az eszmélő ember kényelmesen elhelyezkedne egy karosszékben, („Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról"!), s onnan figyelné e pénzügyi, cirkuszi mutatványokat, a bankárvilág akkor is összeomlana. (S a bankár a nénike kertje előtt könyörögne egy db. paradicsomért, mert neki erre szüksége lenne. De a nénikének a bankárra semmi szüksége nincsen. /Vlagyimir Megre: Anasztázia/)

S mindez azért történik így, mert A POLÁRIS VILÁGBAN A FÉRFI - PRINCÍPIUM MAGÁRA MARADT!

E történések igen érzékenyen érintik népünket is, mert a Semmibe zuhanó Feleslegességek nem csupán az addigi szekértolóikat rántanák magukkal.

Ezt kivédeni jelen pillanatban azért nem lenne esélyünk, mert a NŐI OLDAL (Elfogadás, Beletörődés, Megbocsátás, Alázat, Intuíció, stb.) belőlünk is, s még a hölgyekből is hiányzik, azaz: A POLÁRIS VILÁGBAN A FÉRFI - PRINCÍPIUM MAGÁRA MARADT!

Amennyiben a női nem képtelen visszaadni a férfiaknak az ÉSZ jogát, az intézkedés privilégiumát, a jelenlegi racionális jang - túlsúly világkatasztrófához vezet.
Össz.emberi szinten a nők férfiasságra való törekvése számottevőbb, mint eleddig bármikor, s e női - férfiasság – társadalmi szinten – hamis elvárássá vált a női nemmel szemben.

A férfiak relatíve érzéketlenebbek mindenféle jelzésre, mint a nők. Ezért, amennyiben a nők nem vonulnak ki a férfiélet területeiről, a férfiak nem veszik észre, hogy ott dolguk lenne.

Sumérral, Egyiptommal, a görög demokráciával, a római népuralommal, a képviseleti demokráciákkal kapcsolatosan okos emberek – utólag – mindig meghatározták a bukások okait. Csakhogy, amint ez nyilvánvaló, ezek sohasem az okok, hanem a következmények voltak.

Mert földi létezésünkben az Ok-okat az itteni puszta létezésnél fontosabb, (NEM-ANYAGI) problémákban kell keresnünk.

A NŐI - PRINCÍPIUM (s az intuitív agyfélteke) nyilvánvaló megkerülését jelzi, hogy a mai, totál-racionális világban senki (az illetékesek közül) nem merészkedik elő olyan „építő jellegű" javaslattal, hogy:

• imádkozzunk a miniszterelnök lelki üdvéért,
• hívjuk össze az Öregek Tanácsát,
• hirdessünk meg egy soron kívüli böjtnapot, …
• stb.

De javaslatok léteznek a racionalitáson belül is, (új ötlet persze már nem létezik: zavarok esetén vissza kell tekintenünk az Alapokig).

„Civilizált" közegben a gazdasági - hitbeni struktúra felépítményét piramisként szokás ábrázolni. A piramis aranycsúcsa közelében helyezkedik el a mindenkori Hatalmi Elit, a piramis legalján pedig a pórnép. Az egész rendszerben a magasabb mindig az alacsonyabban lévőtől, de végső soron a talapzatától (ból) (a néptől) vámolja el saját kiváltságait, egyidejűleg hamis illúziókat kelt, hogy ebben a piramisban, „kapaszkodva" feljebb is lehet jutni.

Amiről ellenben nem szokás beszélni; a piramis aranycsúcsa közelében élők, pillanatnyi jólétük és vélt biztonságuk érdekében bármikor készek és képesek feláldozni a piramis alattuk lévő összes többi részét, mégha ezáltal – kis késéssel – ők maguk szintúgy a sárba zuhannak is. Az ő természetes állapotuk, hogy erkölcsi tartást nem ismernek, s tetteik mozgatórugója a hatalmi mámor (téboly) mögött meghúzódó láthatatlan félelem.

S bár élményszámba menne végignézni, hogy amint jön a Baj, a süllyedő hajóról szétspriccelve – s a népüket azonnal odahagyva – melyikük, mely világtájon keres majd vélt menedéket, de számunkra most legyen elegendő annyi, hogy ők bármiféle jobbítás vagy Másság szándékát kategorikusan lehetetlennek bélyegezve, minden konkrét változtatási szándékot elutasítanak.

Ne törődjünk hát azzal, mi a Hatalmi Elit pillanatnyi reakciója, s főként ne törődjünk saját kis EGO-nk pillanatnyi érdekeivel: nyerjen megfogalmazást – ötlet - szerűen – az, ami az elmúlt ezer évek alatt másutt már jól bevált.

1. javaslat

Kis hazánk problémája, hogy Magyarország nem azonos azzal a területtel, amelyet számunkra a térképen bekereteztek, Szlovákia nem felettünk, Románia nem mellettünk van, a szerbek pedig (a térkép szerint) nem alattunk védik a saját, határvonalaikkal körülkerített valamit.

Kis hazánk problémája, hogy a VÍZ a sziklahegyek csúcsaitól a tengerig egy és oszthatatlan, s a Kárpát-medence EGY és OSZTHATATLAN, egymástól elválaszthatatlan, szétszedhetetlenÉLETTERÜLETET ölel fel.

A MI KÖZÖS cseh - horvát - magyar - osztrák - román - ruszin - szlovák - szerb - stb. HAZÁNK egyetlen, oszthatatlan, ÉLŐ Konglomerátum, s nem a köz - akarat formálja vadméh - kaptárrá, darázsfészekké. Ebben az értelemben (a jelenlegi szétmarcangolt létezésnél) a KÁRPÁT - FÖDERÁCIÓ, a DUNA - TISZA MENTI KÖZTÁRSASÁG, vagy a KÁRPÁT-HAZA (Ludányi - Horváth Attila) gyönyörű kifejezése jobban illene hozzá.
Amennyiben mi, egyazon Embertestvérek, de különféle folklórt „játszogató" aprónépek végre kezet nyújtanánk egymásnak itt a közös Kárpát - Hazában, akkor a születő Testvériség Fényében a Hatalmi Elit mesterséges torzító tükrei elhomályosulnának, s a kölcsönös Elfogadás, Egymásra utaltság, Egymásra figyelés NŐI - PRINCÍPIUMA a FÉRFI - PRINCÍPIUMOT méltó módon kiegészítené.

2. javaslat

„Képviseleti demokráciában a hatalom fenntartása szempontjából a Sokaság tudatlansága a vezető gazdasági halmaz (uralkodó gazdasági csoport) elsőrendű érdeke". (Dr. Plenter János: A Bizonytalanság hatalma).

Ha a felnőtt lakosság következetesen engedékenyebb lenne a Megbocsátásban, megszüntetné önnön gyermekei gazdasági kirablását, (Dr. Fekete Gyula: Véreim magyar kannibálok!), s ehelyett Életbölcsességre tanítaná őket, valamint mindenki keresné az Önismeret útját, akkor a közös Kárpát - Hazába visszacsempészhetnénk a NŐI - PRINCÍPIUMOT.

3. javaslat

Amennyiben a nép önnön maga döntené el, hogy a családok gazdasági növekedésében hol húzható meg az optimális határ, hol kezdődik az „elég”, s hol veszi kezdetét a jogsértés, akkor – kötelező munkavállalás mellett – a bajok elkerülhetőek lennének, s az élethosszig tartó gyűjtögetések és küszködések közepette felhalmozott VAGYONOK BÁRMIFÉLE ÁTÖRÖKLÉSE MEGSZÜNTETHETŐ LENNE.

Nos, ez valóban a NŐI-PRINCÍPIUM hatalmas alkotása lenne, általa fellélegezhetne Föld-Anyánk és az élő Bioszféra is, mert megszűnne a Természet kirablása.

4. javaslat

Mindig akad valaki, aki a háttérből, személytelenül, politikai, etnikai stb, zavargásokat és feszültségeket szítva „keveri" a népeket, hogy folyvást egymásnak akaszkodjanak a kisebbségek, etnikumok, kultúrák és a többi „maradék".

S némi juttatásért azért cselekszi ezt, mert a mindenkori népellenes rendszerekben az ellenerők vektoros egymásbafeszülésének ily módon csak a fel nem őrlődött csekély maradéka fog a hatalom ellen irányulni.

Mindenféle feszültséget jelentősen csökkenthetne a TULAJDONVISZONYOK népakarattal történő KORLÁTOZÁSA. (Dr. Plenter János: A bizonytalanság hatalma).
Meghatározandó az a maximális állampolgári tulajdon, amellyel valaki (a közösséggel szemben) rendelkezhet.

Az Anyatermészet tiszteletben tartása a FÉRFI-PRINCÍPIUM eme önkorlátozásával szintúgy megoldódna.

Ismét meg kellene tanulnunk az „elég" titkát, amely az ősi, törzsi kultúrákban honos volt. (Thom Hartmann: Az ősi napfény utolsó órái)

Ha pedig valaki esetleg igen büszke lenne arra, hogy „már kinőtte" e primitív lehetőségeket, s „civilizált" lény, akkor tegye mérlegre azt, hogy ahová ez a mai „civilizáció" betette a lábát, ott – világszerte – minden pusztulásnak indult.

5. javaslat

Hatalom nincs is már, csupán valamiféle névtelen hatalmi mátrix, amely megfeszült erővel igyekszik mindenkit sakkban tartani, mozgatni és folyamatosan ellenőrizni. (Ha pedig a „népuralom" megpiszkálja, akkor felelősség nélküli kódokká, üres tárgyalótermekké esik széjjel). Hasonlók vonatkoznak a kis, Duna - Tisza - menti kolhoz - udvarunk többi megosztott szegénykéire is.

Hatalmas tétel lehetne a NŐI PRINCÍPIUM megalkotásában, (LEMONDÁSBAN), ha törvénybe iktatható lenne, hogy JOGI SZEMÉLY csak ÉLŐ EMBER LEHET, intézmény, kft, mamutvállalkozás, részvénytársaság, stb. NEM!

Ezzel az egész megrekedt világot ki lehetne rántani a „képviseleti demokráciák" szükségszerűen hazudozásra beállított gépezetének kátyújából.

6. javaslat

Nemes egyszerűséggel ki kellene jelenteni, hogy „honatya", országgyűlési funkcionárius, királyi tanácsadó, miniszteri biztos, bármiféle „Kép - viselő", (s még akik közben vannak), csak minimálbért kaphat– tisztelet neki –, de ennek előtte AKKOR IS erkölcsi - etikai - lelkiismereti vizsgát kell tennie, avagy ilyesféle felkészítő kurzusokra köteles járogatni.

7. javaslat

E javaslat a JÖVŐNK szempontjából a legéletrevalóbb, s a Hierarchikus ÉGI REND legteljesebb támogatását élvezi! Lényege:

A NŐI - PRINCÍPIUM SZELÍD, de HATÁROZOTT VISSZAVEZETÉSE A TÖRVÉNYALKOTÁSBA

Senkit ne tévesszenek meg az Országgyűlés nőtagjai, a női politikusok, képviselők, polgármesterek! Mert ők, (tisztelet nekik, de) szívükben - lelkükben éppen úgy férfiak, mint a többi.

Egyenjogúságban, jogrendben, „emancipált" világban ez nem is lehet másképpen, különbség csupán csak annyi, hogy egyikük sem képes himbálni a „limbáját", mert nincs neki.

A nemek különbözősége:

A Vízözön után az EGO Erejét kaptuk ajándékba. Azóta a király is, s a koldus is csak elvétve képes ezzel a Kegyelemmel tisztességesen élni. Olyannyira így van ez, hogy a „népszuverenitást" 6800 éve nem sikerült igazán megvalósítani.

Mert egy férfi addig ritkán nyugszik, (ezúttal politikusokról van szó), amíg ki nem harcolja, el nem éri a domináns hím szerepkörét. Ha pedig elérte, akkor azt csupán csak a haláláig (avagy a Bölcsesség eléréséig) igyekszik fenntartani.

Ezzel szemben a Nő, amint megtapasztalhatja a királyi - királynői ÉN - jét, átlagos esetben a következő gondolata (döntéshozatalnál) arról szól, hogy mi lenne jó a gyermekeinek. (Thom Hartmann: Az ősi napfény utolsó órái).

Ez a nagyon nagy különbség a férfiak és a nők között.

Vagyis; a szükséges és elégséges változtatás:

A törvényjavaslatokat felelősségtudattal és lelkiismerettel rendelkező férfiak alkossák meg, s ezek közül AZ ÚJ TÖRVÉNYEKET sokgyermekes ANYÁK TESTÜLETE HAGYJA JÓVÁ!

A majd 7000 éves sumér demokrácia kezdeményezése óta tudjuk, hogy a Dominancia férfiuralmi rendszere valahogyan mindig felülkerekedett.
(Ennek előtte volt már „Anyajogú„ is a fél világ; az sem volt jó).
Ezért a (férfi) – kormányzattól teljesen független és választott Ellensúly (ne a „képviseleti bizalom", ne a „többpártrendszer", ne a nélkülöző szegénység ellenereje, hanem,) a FÉRFI ellenében a NŐI-PRINCÍPIUM, az ANYÁK TESTÜLETE legyen!

Az itt megfogalmazott 7 javaslat olyan korokból származik, amikor még az Egyén és a Köz egymással békességben és szoros szövetségben léteztek.
A jogrendű, férfiuralmi, racionalizáltan felpörgetett rendszernek, NŐI ELLENTARTÓ ERŐ hiányában buknia kell. Okulva ebből, s az Alapokból kiindulva, a Hatalom mindenkori gyakorlásában az ELLENTARTÓ ERŐne démosz, ne tribunus, ne forradalom, hanem a Vízözön óta tönkretett Polaritás, a NŐI - PRINCÍPIUM legyen!

Röviden, néhány szóban; melyek lesznek az eljövendő korszak alapkövetelményei és sajátosságai:

• Aki eddig kívül kereste a megoldást, az próbálja meg ugyanezt fellelni ezután önmagában.
• Aki valamit lebombázott, az építse fel.
• Amit megcsúfított, azt szépítse meg.
• És amit megölt, annak adjon életet!

A követendő ÚT nem ágaskodik, hanem szolgál!
Ami lelkesít, előbbre mutató; az kell,
Ami félelem, szorongás, görcs; az nem kell!

Meg kell értenünk, hogy ez nem vicc. Amennyiben valahogyan az egyre romló állapotokból (önkéntes áldozatvállalással) nem tudunk kilábalni, ez a „kultúra" romjaiba hull, s új időszámítás kezdődik a Földön.

A helyzetet „virtuálisan" elemezve: ha bolhánk van, akkor vakarózni kell, ha beleestünk az udvari wc-be akkor kapkodva vetkőzni és fürödni kell, s ha ég a ház a fejünk felett, akkor szaladni kell. Vezetőink jelenleg a kapkodásnál tartanak. De szaladnunk nincs hová.

Amennyiben e javaslatok lényegén elmélkedünk, ezen erkölcsi tartás a Kollektív emberi Tudatban megerősödik, a Korszellem előremozdul, s az eljövendő generációkban sokan születnek majd a Földre, e tudásra felvértezetten, egyre inkább elnyomhatatlanul.

„A végső cél a tökéletesség. Minden elhibázott lépést újra meg kell tenni, minden sértést orvosolni kell, s minden igazságtalanságot helyre kell hozni… Minden léleknek meg kell fizetnie az utolsó adósságát is" (Thomas Sugrue: Edgar Cayce élete)

Bizonyos, hogy az emberek gyarapodnak kegyelemben, tudásban, megértésben. És amikor alkalmazzák, amit megtanultak, a következő lépés megmutatkozik előttük. (Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról)