VOLT EGY ORSZÁG EURÓPA KÖZEPÉN

VOLT EGY ORSZÁG EURÓPA KÖZEPÉN

Invokáció Magyarországért

A szeretetről...

"A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, s nem is vesz el semmit, csupán önmagából. Szeressétek egymást,de a szeretetetekből ne legyen kötelék: legyen inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. Álljatok egymás mellett,de egymáshoz ne túl közel,mert a templom oszlopai is távol állnak egymástól,és a tölgy és a cédrus sem egymás árnyékában növekszik..."(Kahlil Gibran:A Próféta) "A boldogságot csak az bírja el,aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá,aki másnak is ad belőle. Most eredj és élj,mert a világ a tiéd."(Hamvas Béla) "A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,egyetlen titka:adni,mindig csak adni.Jó szót,bátorítást,mosolyt,hitet,és sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."(Goethe) "Jó érezni hogy szeretlek,nagyon és egyre jobban.Ott bujkálni két szemedben,rejtőzködni mosolyodban,érezni,hogy szemeim már szemeidben élnek és néznek.S érezni azt,hogy szép veled,és csak veled teljes az élet."(Illyés Gyula) "Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.... Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana ha azután sokáig elkerülnél...." "Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt, s a mindenséget..... Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek mint fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek,mint élni szeretnek halandók, míg meg nem halnak..." "Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel semmiben hajóz, s hogy mi lesz, tudja mint a jós, mert álmaimban megjelent emberi formában a csend s szívében elidőz a tigris és a szelíd őz." "Mindent mi nem ennivaló, megrágtam és kiköptem. Magamtól tudom, mi a jó, s hogy egyre megy, szappangolyó, vagy égbolt van fölöttem. És tudom, mint a kisgyerek, csak az boldog aki játszhat. Én sok játékot ismerek, hisz a valóság elpereg és megmarad a látszat. Nem szeretnek a gazdagok, míg élek ily szegényen. Szegényeket sem izgatok, nem állok én vigasznak ott, ahol szeretni szégyen. Megalkotom szerelmemet... Égitesten a lábam: elindulok az Istenek ellen - a szívem nem remeg - könnyű fehér ruhában." "Íme hát megleltem hazámat, a földet ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely! Mert nem kell(mily sajnálatos!)a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésve a szép szó áll,hogy az újvilág, jog, föld.- Törvényünk háborús még s szebbek az aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig, majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy mondták, bár velük voltam volna én boldogan. Így éltem volna én hiába, megállapíthatom. Bolondot játszottak velem, s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség,hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél." "Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz,mint fák tövén a bolondgomba(így van rád, akinek van, gondja),be vagy zárva Hét Toronyba és már sosem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Miért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd? Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond. Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vajjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered. Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzifára, örülj,itt egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet." "Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, mintha szívem szíved volna." (József Attila)

Komáromi Olga: KÖSZÖNET

Szeretett Lányok, szeretett Asszonyok, szeretett Férfiaink!

Először is köszönetet mondunk mindazoknak, akik hívó szavunkra eljöttek, hogy első SZERünket együtt tartsuk meg!
Hát megvolt! Megéltük, az első lépést megtettük. Aki ott volt, tudja, felemelő pillanatai nagyságát, a világosság megélését!
Mint tudjuk, ahol a világosság megjelenik, ott betoppan a sötétség is. Így ott, a Regnum Marianum ölében tartott SZERünk idején is. Jelentem, a világosság felülkerekedett! A kapott beavatásokat hálás szívvel köszönjük, a kapott tanításokat pedig okulásul elmentjük, kikerülendő az elkövetkező lépéseink során!
Áldás van rajtunk, áldást kaptunk és kapunk, s ezt az áldást adjuk tovább minden teremtett léleknek,nagy-nagy szeretettel.
Várjuk és kívánjuk, következő lépésünk,veled is, ki most nem kellett ott lenned.

Fogadjátok szeretettel a Mátyás Király Televízió felvételeit az első Tavaszi Nap ÉJ Egyenlőség március 20-i

REND-TEREMTÉS, SZER-ELEM, SZER-TARTÁS pillanatairól!

Áldással és szeretettel:Komáromi Olga

REND-TEREMTÉS Március 20.

SZER-ELEM SZER-TARTÁS Orosházi Ferenc

Ludányi Horváth Attila SZER-ELEM

REND TEREMTÉS Juhász Zoltán

Üzenet a Nőknek


Drága Leányaim, Kincseim!
Végtelen szeretetemmel átölellek benneteket. Kérlek, nyissátok meg szívetek, tárjátok szélesre lelketek kapuját, hogy megértsétek és kellőképpen kezeljétek amit most átadok néktek.
Az EREDENDŐ NŐI MINŐSÉG visszatérésével sok olyan dolog változik meg bennetek és ezzel együtt életetekben, amelyre még nincs mélyebb rálátásotok.
Egy más szemszögből fogtok rálátni női mivoltotokra.
Belső érzékenységetek által egy új látásmódot fogtok életre kelteni.
Visszatértek ahhoz a RENDhez és EGYSÉGhez, amely egykoron részeteket alkotta. Magatokhoz veszítek azt a minőséget, amellyel új életet hívtok elő MAG-otokból, és ezáltal egy teljesen más, az eddigitől merőben eltérő jövőt építetek fel magatok, és szeretteitek számára.
Megízlelitek újra, hogy milyen feltételnélküli szeretettel gondoskodni a CSALÁDról,- s egyben megértitek, hogy eddig mennyire félreértelmeztétek a CSALÁDban betöltött szerepeteket.

Minden, ami az ősiben testet öltött, az a jelenbe, a jövőbe áttevődött.
Mindenkinek magából kell előhívnia a saját értékeit, és azt a megfelelő helyre állítania.
Előhívni magából a nőt, az asszonyt, az anyai minőséget, aki a TELJES MINŐSÉGŰ NŐI értékeket képviseli.
Ha befelé figyeltek,- és ha már sikerül lebontani magatokról a különböző hamis beidegződéseket, társadalmi és személyes elvárásokat,- akkor ráéreztek az ŐSI NŐI MINŐSÉGetek IZére.
Átörökítitek azt a jelenbe, és a jelenlegi társadalom szintjének megfelelően próbáljátok beépíteni, megfelelően alkalmazni és továbbadni azt a tudást, amely bennetek gyökeredzik.
A CSALÁD fogalma merőben új helyre kerül, és más fogalom társul hozzá.
A NŐK, a saját helyükön maradva töltik be azt a szerepüket, ami évszázadok óta egy mély torzításon ment keresztül.
Újra magukhoz veszik ősi jussukat, Nagyboldogasszonyukat megfelelő helyre állítják,- és az Ő vezetése által, egy ÚJ RENDET alkotnak meg,- amely magába foglalja mindazt, amit a CSALÁD,- a NŐ,- a FÉRFI,- és a GYERMEK jelent.
Ha szívetekbe tekintetek, megérzitek mi az az ősi szerep és feladatkör, ami a NŐKre hárul.


Nem siettetlek benneteket,- először bontsatok le minden korlátot, minden hamis beidegződést, s utána találjátok meg magatokban isteni Lényetek.
Azt a NŐT, SZERETŐT, ANYÁT, BÖLCSET, aki mindig is bennetek lakozott, és alkotott, - CSALÁDOT ellátott és gondozott, - és itt kérlek benneteket, ne szorítkozzatok csak pusztán a „kisebb” CSALÁD fogalmára, hanem a TELJES CSALÁDI EGYSÉG fogalmára gondoljatok.
Találjátok meg Önmagatokat, és építsétek újjá.
Merjetek NŐK, ANYÁK lenni,- osszátok szét kincseiteket a nagyvilágban.
SZERESSETEK, mindig csak szeressetek, és eszerint tegyetek.
ÉN az ASSZONY szóltam, AKI a múltban is jelen voltam.

2010. október 22.
Belső Hang által lejegyezte: Feketéné Lendvai Katalin

"Kedves Lányok, Asszonyok! Örömmel látjuk, ahogy hívó szavunkra jöttetek.
Mi azt akarjuk, hogy ne ragadjunk le a szólamoknál, hanem tegyünk, annak érdekében, hogy Hazánk, Magyarország helyzete, gyermekeink jövője olyan irányba változzék, amit a Teremtő megálmodott, s amit a mi lelkünk is áhít, ami a későbbiekben az egész Világra kihatással lesz. Itt van az idő, amikor ennek a lehetősége megadatott, éljünk hát vele, és cselekedjünk! Ehhez kapjuk meg a támogatást az égiektől, az őseink is ezt üzenik.
Nagy Boldog Asszonyunk, a magyarok védőszentje pedig joggal várja el szerető türelme mellett, hogy az ő szellemiségében, azaz női minőségünk erejével tegyük a dolgunk!
Erre hívunk minden magyar nőt, lányt, anyát, nagymamát, aki úgy érzi, valóban tenni akar! A helyzet felismerése megtörtént, hiszen látjuk, halljuk, tapasztaljuk nap, mint nap, mi zajlik a világban. Sokan vagyunk, és egyre többen leszünk mi nők, akik már érzik, hogy változtatni kell. Látván drága férjeink, fiaink tipródását és elkeseredését, megérett az idő arra, hogy nekünk nőknek kell megtenni az első lépéseket, hiszen mi fogjuk össze a családot. Lépnünk és tennünk kell egymáshoz fordulva, egymás iránt bizalommal és szeretettel, az egónkat félretéve, és női minőségünket megőrizve.
Eljött az ideje, hogy kiálljunk magunkért, az életünkért, a családunkért, a Hazánkért s a megmaradásáért!
Tudjuk „ki kardot ránt, kard által vész el!”
Mi viszont hisszük: a szeretet ereje megváltoztatja a világot!
Nincsenek illúzióink, nem ájtatoskodásra, hanem kemény munkára hívunk titeket arra kérve, csak az maradjon, aki hisz a szeretetteljes, békés változásban, ezt felvállalja és van kitartása is hozzá.
Aki nem érzi még ezt az erőt magában, arra természetesen nem haragszunk, tudomásul vesszük és bízunk benne, hogyha megerősödik, csatlakozik hozzánk.
A terv megvalósítása kidolgozás alatt, de az alapja Zsóka álma: 1000 fehér ruhás nő a parlament elé, jelképes takarítóeszközökkel, és azzal a határozott céllal, hogy „kitakarítanak”. Ehhez a rendrakáshoz pedig 2000 magyar férfit hívnak segítségül!
Kérésünk az, hogy aki tud azonosulni ezzel az érzéssel, tegyen annak érdekében, hogy minél hamarabb összekovácsolódjon az az 1000 tudatos, elszánt nő, akikkel együtt kiállunk és elindítjuk a változást Hazánkban fennmaradásunkért, hogy egy valóban szabad országban éljünk!
Isten minket úgy segéljen!"

Sebestyén Rita a Lányok Asszonyok az Igazságosságért tiszteletbeli tagja

2009. július 14., kedd

Tündérkert




Amikor Tündérkert lakói elfáradnak az örök táncban, az örök kacagásban és az örök boldogságban, vagy szomorúak lesznek, mert hosszabb-rövidebb időre kedvesük kimegy a világba megsimogatni azokat, akik náluk is szomorúbbak és bánatosabbak, szóval, akikkel mindezek történnek, elmennek a Tündérkert egy távoli, rejtett zugába, ahol csend van, békesség és nyugalom. Elmennek az árnyékos fák alá, hogy megpihenjenek, hogy távollévő kedvesükkel beszélgessenek, hogy hallgassák a fák susogását, a madarak varázslaton átszűrt énekét és saját lelkük hangjait.


Akármennyien mennek is egyszerre a Csend-sarokba, ott mindig egyedül lesznek, mert a Kertnek ez a legvarázslatosabb része. Aki ide jön, csak a körülötte lévő természetet látja, mert a Kertet alapító Első Tündérek így teremtették ezt a sarkot.


Nem kell sokat menni, hogy a fáradtak és a szomorúak elérjék a nyughelyet, mert a Kertben nem lépkednek, hanem gondolat-szárnyon szállnak a lakók, melyhez a hajtóerőt a szív dobbanásai és a világból hozott emlékek adják. Ezért szép mindig a Tündérkert füve. Senki nem tapossa le, még akkor sem, ha estre kelve vidám énekszóval körbeülik a Tüzet és megidézik belőle a gondolataikat.
A Tűz belőlük fakad, s nemcsak tündér-fénye és bolyhos-melege van, hanem énekel és táncol is a fűszőnyeg felett. Igaziak a lángjai, mert a lelkek lángban égnek: a szerelem, az akarás, a küzdelem, a sóhaj, a vágy és a múlt lángjai táplálják szüntelen a Tündérek lelkét is, hogy azok ki ne aludjanak.


A lángok tánca néha könnyed és játékos, mert boldogok a tűz körül ülők, néha hirtelen feltör, majd alig pislákol, mert van közöttük, akinek elveszett a fele lelke s most - mindig - kétségbeesetten keresi, mert nélküle nem lehet élni. Szeretne az égig törni, túllátni a Kerten, ki a világba, hátha megpillantja Őt, akivel egyszer már egyek voltak, vagy egyek szerettek volna lenni. Szeretne átnyúlni a Falon, lerombolni a Kaput, hogy jöjjön be ide az egész világ, mert azzal együtt biztosan Ő is bejön. De amikor kinéz a világba, sötét homályt lát, értelmetlen zajokat hall, durva üvöltéseket, egyetlen masszává gyúrt arctalan emberek és anyagok szürke tömegét. S hiába próbálja szétválasztani az arcokat, hogy meglelje Őt, nem képes rá. Ekkor lelkének lángja apróvá válik, majdnem kihuny.


Ezt látva, a mellette ülők gyengéden körbefogják, megérintik az arcát és csendesen énekelnek neki. Így a halni készülő lélek ismét erőre kap, mert érzi: nincs egyedül, s feltámad benne, a legeslegmélyében egy alig hallható, de szikla-erős gondolat: Hátha...


Ezt meghallják a többiek is, mert Tündérországban mindenki hall mindent. Ott nincs titkolni való, mert a Kert lakói jók és szépek. S amint meghallják a remény hangját, elmosolyodnak és kórusban elismétlik azt. Az ezernyi "Hátha..." és "Igen!" bűvös dallama szárnyra kel a Tűz körül, körtáncba kezd a szomorú körül.


Azután mindannyian felállnak a Tűz mellől, kézenfogják a szomorút és azt mondják neki:
- Most pedig menjünk el a Csend-sarokba és pihenjünk.
Kéz a kézben elindulnak a fák alá, a bokrok alá, a Kristálypatak partjára. Útközben virágot szednek és odaadják annak, akit kísérnek, hogy amikor leül a Csend Padjára, tegye maga mellé és beszélgessen velük. Amikor az erdő sűrűsödni kezd, és már csak egy keskeny ösvényt hagy szabadon a varázslat, a többiek hátramaradnak, és akit kísértek, egyedül indul tovább.


A Csend-sarok a magányosság helye, ide a madarak is ritkán tévednek; csak néha-néha szállnak le a kis tisztás közepén az ős-tündéridőben felállított faragott kőmedence szélére, szomjukat oltani. A medence soha ki nem fogyó hűs vize új erőt ad a szárnyaknak, a kedves lények tovaszállnak, s marad a csend, a tiszta szellő és a magány.


Akit kísértek, lassan odaballag a medence melletti durván faragott fapadhoz, leül, becsukja a szemét és álmodik.
Álma egészen valószerű, mert a Tündérálmokban erő van, amelyet az ősök és a Kert ereje ad nekik. Az erő segítségével az álmodó tovaszáll, ki a világba, be a szürke massza közé, olyan közel annak részeihez, hogy már kivehetők lesznek az egyes tárgyak, színek, zajok, arcok. Az erő fénybe borítja az emlékezést is, mert a keresőnek emlékezni kell arra a pillanatra, amikor lelkének másik fele elment tőle. Mindenre emlékeznie kell, hogy újra megtalálja Őt! Az erő találékonyságot ad, hogy merre induljon, s hogyan lépjen túl a nehézségeken. S az erő erőt is ad, hogy bárhol is találja lelkének felét, bármilyen körülmények között, magasan vagy mélyen, Mennyországban vagy a pokol fenekén, ne rendüljön meg, hanem boldogság töltse el, mert megvan az, aki hiányzik! Az erő határozottságot is ad, hogy amikor rálelt, egyetlen mozdulattal kiragadja világi börtönéből, magához ölelje és azt mondja neki:
- Itt vagyok, tiéd vagyok újra, s te az enyém! Menjünk, ne nézzünk hátra, mert ami mögöttünk van, az a volt, ami előttünk: az a most és a lesz. A miénk - örökre.


A Tündérkert ereje szárnyakat ad, hogy szállni tudjanak, könnyedén, gyorsan, észrevétlenül, legyőzve minden akadályt, amit a világ állít eléjük a visszaútjukon, Átrepülve a legmagasabb hegyeken, a legzordabb vidékeken, nem törődve az utánuk kapó vad karmokkal, az ocsmány üvöltésekkel, az igazságokkal, a hazugságokkal, a vádakkal, az ítéletekkel. Nem törődve senkivel és semmivel, csak egymással. Mert most már csak ez számít, hiszen ez az Élet, ez a teljesség, ez a gyógyulás, mert a kettőből újra létrejött az Egy. Ami valaha szétszakadt, most összeforrt, a végtelen seb eltűnt a test hibátlan puha bársony, a lélek ujjongó fény, mert a kettőből Egy lett.


S amikor visszaérkeznek - most már Egyként - a Csend-sarokba, leülnek a padra és nézik az örök élet vizét csipegető Tündér-madarakat.
Amikor felébred álmából, akit kísértek, valakinek a kezét érzi a kezében. Ismerős, meleg kezet, amely eddig csak az emlékeiben és vágyaiban létezett. A kéz gyengéden megszorítja az övét, s ő ránéz arra, akit álmában megtalált és ide hozott.


Mosoly lát mosolyt, szemek látnak szemeket, ajkak érintenek ajkakat, kezek fonódnak össze, mert a Tündérkertben a legkisebb lakó is tudja, hogy


öt meg öt az tíz
tíz meg tíz az húsz
húsz pedig
EGY
Mi!


S amikor eltelik egy szakasz az időtlen időből, kéz a kézben végigmennek az erdei ösvényen ki a fényre, melegre, táncra, énekre - a soha véget nem érő boldog Életre. S most már ők is kísérőkké válnak, szolgálva a szomorúk kifogyhatatlan áradatát.

Jászai Mari a hazaszeretetről

Ébredj Magyar!

Wass Albert: Miatyánk