Magyar Lányok, Asszonyok, Új Nap virrad rátok!

Magyar Leányok, Asszonyok, Új NAP virrad rátok!

Magyar Asszony, mikor öltözteted NAPBA a szívedet?

Mikor rezdülsz egyszerre a Teremtéssel?
Hol vannak az ősi titkok melyek belőled fakadnak, s benned gyökereznek?
Egy Új Hajnal jő már, a küszöbén állunk.

Szíved nyisd meg gyorsan, hogy be tudd fogadni a felkelő NAP sugarát, mely meggyújtja a benned élő lángot,- felszítja a tűzet, s azt suttogja:- EMLÉKEZZ!
Emlékezz azokra az időkre mikor NŐ voltál, s büszkén vállaltad sorsod, tetted a dolgod, mit az ÚR reád szabott. Ha elfáradtál, megpihentél,- Napbaöltözött Anyánktól új erőt merítettél. Belülről fakadóan tudtad mi a helyes, s mi helytelen.
Hol van lelkednek ezen része, hol bújik meg?
Nyisd meg a szíved, s fogadd be az Új Hajnal felkelő sugarát, mely átlényegíti lényedet,- emlékezz az IGAZI ÖNVALÓDRA, arra, aki eredendően voltál, s vagy ma.
A NŐ az, aki megtartó ereje és végtelen szeretete által megnyitja a szíveket, s ha kell hegyeket mozgat meg.
Hát tegyünk most is,- mozgassuk el az elénk hatalmasodó hegyeket, melyek meggátolják, hogy igaz hitben és szeretetben, szabadságban éljünk.
Kedves Nőtársaim, kik még az ősi hit megtartó erejében éltek, tisztelitek, és magatokénak valljátok,- kérlek benneteket, - álljunk ki magunkért, Családunkért, Nemzetünkért. Saját megújulásunk által mutassunk példát.
Nyúljunk vissza bátran ősi gyökereinkhez, hozzuk át a jelenbe és működtessük azt.
Bátran merjük felvállalni és továbbadni hagyományainkat, ősi szokásainkat.
Merjünk NŐKKÉ, ASSZONYOKKÁ, ANYÁKKÁ lenni, és MAGunkból fakadóan tenni, és tenni….
Ha felvállaljuk MAGunkat, azt, akik vagyunk,- akkor Új Jövőt írhatunk!
Az eredendő női minőség visszavételével, a NŐK magukhoz veszik azt a hatalmat, amely belső, legmélyebb forrásukból fakad.
Belső isteni minőségükre hallgatva, egy olyan „szerepváltozáson” mennek keresztül,
amelyben ÖNMAGUK belső lényéhez visszatalálnak, és ösztönösen működtetik azt az erőt, mely őket alkotta.
Itt már nincsenek „szerepjátékok”,- a magasabb tudat felismeri azokat a hiányosságokat, szerepjátékokat, amit eddig felvett mintaként szerepeltetett életében.
Mindettől megválva egy ÚJ NŐI Minőség alakul ki, az EREDENDŐ NŐI MINŐSÉG,- ami a jelenbe áthozva és aktiválva kap szerepet.
A MAGYAR NŐ együtt él a TEREMTŐVEL.
Megtartó ereje a Családnak, kisközösségnek, és a Hazának.

  A nők azok, akiknek kelyhükben a csoda terem.
Ők megkapták azt a kegyelmet, hogy a világot megváltoztassák.
Megváltoztassák családjukat, örömtelivé tegyék életüket, és mindez eredendően belülről kell, hogy fakadjon, a FORRÁSBÓL,- ahol az Isteni Kegyelem által mindig jelen vagyunk…

Írta: Feketéné Lendvai Katalin

Magyar Leányok, Asszonyok, Új NAP virrad rátok!

Magyar Leányok, Asszonyok,- eljött az idő, s már itt van, Új NAP virrad rátok!
Lényednek elzárt részét fordítsd a Fény felé, emeld magosra,- engedd, hogy a Fény átmossa és átlényegítse! Tisztulj meg általa!  Lényednek fénylő részét ezer sugárként áraszd szét a világban, és hirdesd büszkén,- MAGYAR VAGYOK!
Ébreszd fel szendergő társaidat, fényeddel öleld körbe őket!
Tápláló forrásként áradj szét a világban, oszd szét a fényedet, s emeld vele a körülötted élő embereket!
Magyar Leányok, Asszonyok, TI, Akik az ÉLET várományosai vagytok,- ÉBREDJETEK!
Eljött az idő, s már itt is van, hogy a Szent Női Minőséget begyökereztessétek!
Új NAP virrad rátok, mely Öntudatra ébreszt. Felébreszti lényednek azon részét, melyben egységet alkottál az EREDENDŐ SZENT NŐI minőséggel.
Itt az ideje, hogy minden sallangot, minden felvett és sajátodként működtetett mintát, amely eltér eredendő minőségedtől a Fénybe emelj!
Hántsd le magadról fénytelen burkaidat, melyek elzárnak a Fénytől, és nem engedik a kiteljesedésedet!
Oldj fel magadban minden olyan mintát, mely már méltatlan hozzád!
Energiatesteidből tisztíts ki minden olyan lenyomatot, melyek az elmúlt életek terheit viselik!
Ragyogj mint a NAP, fénylőn szikrázóan ragyogj!
Ragyogtasd a fényedet, s ezzel tisztítsd és emeld ANYAFÖLDEDET!
Válj BOLDOG ASSZONNYÁ, kik előkészítik az Új Kor eljövetelét és segítik, hogy Magyarország NAGYBOLDOGASSZONYUNK kérésére a FÉNY ORSZÁGÁVÁ váljon!
Magyar Leányok, Asszonyok!
Lépjetek ki a Fényre, Isten Szent Ege alá,- vegyétek magatokhoz Ősi Erőtöket, és ezzel az erővel tápláljátok Családotok, kis és nagy Közösségeteket!
Áldón terjesszétek ki fényetek, ragyogjátok be vele Nemzeteteket!
BOLDOGASSZONY leányai vagytok,- Eljött az ideje, hogy EGYSÉGBE tömörüljetek!
Emlékezzetek arra, hogy kik voltatok egykoron, s mi az az ERŐ, amit képviseltetek!
A Fény ragyogja be szívetek, s ébresszen Öntudatra bennetek!

Áldással és Fénnyel, szerető öleléssel: Feketéné Lendvai Katalin


ŐSI TUDÁS

Az ősi tudás mindegyikőtökben benne lakozik. Ha befelé figyeltek, s visszaléptek az időben, egy új világ tárul elétek.
Az asszonyok egy olyan rendben éltek, amelyben eredendően tudták, mi a Családban betöltött szerepük,- melyek azok a kötelezettségek, amik reájuk hárulnak. Ezt mindenki a maga teljességében élte meg, hisz az eredettől, a kezdettől benne élt.

Voltak alá és fölé rendelt viszonyok, de a maga teljességében, minden a legnagyobb rend szerint működött,- az ISTENI REND és TÖRVÉNY hatása alá vonva magát.
Sokan jutottak el közületek arra a szintre, amelynél egy bizonyos „kapu” kinyílását várjátok,- ez a bennetek lévő ősi erő előhívása. Ennél a pontnál minden bátorságodat össze kell szedned, hogy szembenézz a múltaddal, azzal az Önvalóval, aki ma is részedet alkotja, és segít a teremtésben. Nemtől függetlenül ez egy kódhoz van kötve,- a kód pedig egy olyan valóságot tükröz vissza,- amelyben,- itt a földi létben, egy bizonyos fejlődési ponthoz megérkezel.
Múltad kapuja csak ez esetben tárul fel előtted, és ekkor tudod MAGOD-ból előhívni azt az ősi tudást, amely részedet alkotja. De amíg nem érkezel meg erre a szintre, várakoznod kell a kapu kinyílására,- és a földi létben serényen szorgoskodnod kell, hogy különböző fokozatokon, amelyek a szellemi előrelépésedet segítik elő,- keresztül menj,- olyan cselekedetek által, amelyben felismered az ÉLET értelmét,- benne a Te magad létét, és a helyet, amit elfoglalsz a TEREMTÉSBEN. 
Ha mindennek már a tudatában vagy, és erős hívást érzel, hogy visszavedd ősi Éned által megszerzett tudást,- akkor egy pontnál feltárul előtted a MISZTÉRIUM,- amelybe beavattatsz. De most jól figyelj!- Ezt a tudást csak jóra használhatod!
A Szépség, a Jóság, a Teljesség és a Szeretet építésére, megőrzésére.
Nem használhatod pártoskodásra, mások megtévesztésére, és Önvaló Lényük eltérítésére!
Az ŐSI REND szerint,- EGYSÉGET kell, hogy alkoss a Természet Törvényeivel,- az ISTENI REND akaratával,- a TEREMTŐ ATYA, NAGYBOLDOGASSZONY és a FIÚ szeretetével.
Ha ezeket a Törvényeket elfogadod, és utadon elérkeztél a tudás megnyílásához,- akkor lépj be a MISZTÉRIUMBA,- öltsd magadra azt AKI VAGY, - és nyilvánítsd meg magad.
Állj ki határozottan, képviseld azt a tudást ami benned van,- és add tovább,- hogy más is megismerhesse, felismerhesse,- hogy benne is lakoznak ilyen, és ehhez hasonló kincsek.
Nyúlj vissza a múltadhoz,- hozd át a jelenbe,- gyökereztesd be,- keltsd életre Önmagad csodáját,- nyújts segítő jobbot,- eredeztesd át magad a jelenbe.
S a tudással mely benned gyökeredzik, építs ÚJ VILÁGOT, új szemléletet,- amelyben, a jelenben megvalósítod a TUDÓT, - az EREDENDŐ ŐSI MINŐSÉGEDET.
   A TELJES EGYSÉG kialakításához, a Férfiaknak is magukhoz kell venniük Ősi, Eredendő Minőségüket,- amelyben visszatérnek az EREDENDŐ RENDhez.
Belső Hang által lejegyezte: Feketéné Lendvai Katalin

ŐSI HITÜNK

2013. február. 19.

Magyar Leányok, Asszonyok, az Élet gyógyítóivá válhattok.
Mindaz a SZER-Elem, ami bennetek rejtőzik, egy olyan áldásos minőség, amely ritkán adatott meg a világ számára. Minden tudás birtokosai vagytok, hisz lelketek legmélyén rejtőznek azon ősi kódok, amelyek az élet végtelen körforgásában mindig a segítségetekre voltak.
A NŐK, az ősi megtartó erejük által minden korban képesek voltak olyan cselekedetet végrehajtani, ami meghaladta az akkori korszellemet.
Ha befelé figyeltek és lelketekbe mélyedtek, százszorszép dolgokra leltek.
Megtaláljátok mindazt az elrejtett tudást, amely eredendően belétek lett gyökereztetve.
A MAGYAR névben hallatlan erő lakozik. Hite által sziklákat képes elmozdítani az útból.
Magyar Leányok, Asszonyok,- mindez az ősi erő bennetek lakozik!
Ha visszamertek nyúlni és a múltat megidézni, csodálatos varázslatban lesz részetek. Ősi megtartó erőm által olyan kódokat adok át nektek, s nyitok fel bennetek,- amely által megtáltosodhattok. Ha mélyen befelé figyeltek, ha kizárjátok a külvilágot,- s semmi másra nem figyeltek csak a bennetek élő Istenire,- akkor egy pont után kapuk nyílnak meg bennetek. Ezek a kapuk mögött egy olyan világ rejtőzik, ami eddig zárva volt előttetek, amelyben a MAGhoz érkeztek.
S a bennetek lévő MAG üzen:- Jer velem! Vállald fel ÖNMAGAD, magyarságod, azt, AKI Vagy.
VAGYOK Aki VAGYOK,- Veled VAGYOK.
Együtt rezdülünk a szóra, mely különös értelmet jelent.
Napsugaraim, lelkemnek angyalai,- ne féljetek, bántódásotok nem eshet!
Veletek vagyok, óva vigyázom lépteiteket.
Hozzátok elő magatokból azt a Szent NŐI Minőséget mely lelketekbe van kódolva!
Megtartó erőtök által tartsátok össze a Családot, a Nemzetet!
Szívetekből hozzátok elő az ősi HON dicsőségét, tiszteljétek azt, akik vagytok.
Nyúljatok vissza az ősi technikákhoz, emeljétek át a jelenbe.
A NŐ a Család megtartó ereje,- Ő az, aki által a tűz nem alszik ki otthonaitokban.
Melegsége és szelídsége, de ha kell a tettereje lágy hálót sző körétek, amellyel egyre feljebb és feljebb emel bennetek.
Kincseim,- hívjátok elő magatokból ezt az Ősi Szent NŐI Minőséget.
Nagyboldogasszonyként állok elétek, s viszlek vissza a múltba bennetek.
Csak kérjetek,- és emlékezzetek!
Hívjátok elő MAGotokból mindazt a csodát, azt a szépséget mely egykoron természetes volt. Merjetek,- Új Életre keljetek! A múltat áthozva és megjelenítve a mostban, nyerjétek vissza erőtöket. Csak kérjetek,- csak hívjatok!

Lelketekben ősi húrt pengetek, hisz Nagyboldogasszony vagyok, aki már Szűz Mária születése előtt is itt volt veletek.

Ősi lélek, ősi hangja zendül:

- Magyar Te árva, Te száműzött! Térj vissza hitedhez, elfeledett gyökereidhez!
Vess számot a múlttal, de újítsd meg magad a jelenben.
Formáld magad Nagyboldogasszony tiszteletére,- így lészen Országod újra dicső HON, nem pártoskodó.

Ősi Magyar ének zendül:

- Istenanya, Szent Anya, magyaroknak Asszonya, dicső múltnak otthon adója!
Anyai palástoddal óvj bennünk, védelmezd lelkünk.
Dicső Anya, Szent Anya, magyar Honnak várományosa!
Áldj bennünk, állítsd helyére Igaz Hitünk, Őseinktől elrendelt szerepünk!

Istenanya, Szent Anya, Anyahita, magyar Lélek őrzője és megtartója!
Segíts emlékeznünk, ősi hitünk meglelnünk.
Magyaroknak Asszonya, a TRÓN várományosa,
Add vissza ősi hitünk és szerepünk!

Most pedig ébredjetek MAG Urak!
Legyetek tettre készek, hisz ősi remény bennetek éled!
Ne aludjatok!
Az idő szárnya szélsebesen halad,- s elérkezett mit most tehettek.
Ősi hittel, bátorsággal óvjátok a Nemzetet!
Ellent mondatok a csalárdságnak, a megbontó intrikáknak, családvesztő rendeleteknek!
Álljatok ki MAGotokért, megtartva Őseitek tiszteletét!
Anyahita minőségemben szóltam, ÉN, aki a jelenben is itt vagyok veletek.

Belső Hang által lejegyezte: Feketéné Lendvai Katalin

Simon András:Életed üzenet

Életed nyitott könyv,

melyből jót vagy rosszat

olvasnak ki az emberek .

Rajtad is áll, hogy jobbak

vagy rosszabak lesznek-e,

ha "beleolvasnak"

hétköznapjaidba,vagy ünnepeidbe.

Tedd számukra kedves

olvasmánnyá a lapokat.

Ne számold,

hanem élvezd a napokat!

Feldmár András a kapcsolatokról

Nagyon fontos, hogy nem lehet valakit szeretni és közel kerülni hozzá annak a veszélye nélkül, hogy vége ne lenne a kapcsolatnak. Tehát, ha valahogy úgy rendezitek el a kapcsolatotokat, hogy biztos, hogy annak soha nem lesz vége, akkor az nem is lesz intim. Akkor az rabság. Minden, amit az ember annak érdekében tesz, hogy biztonságban érezze magát, rabbá teszi. Az élet akkor érdekes, amikor az ember 100%-ig veszélyesen él. Mert azt hiszem, már mondtam, hogy az élet veszélyes. A halál az teljesen biztonságos. Amikor már meghaltál, akkor már semmi nem fog veled történni. Legalábbis nem olyan dolgok, amiktől most félnétek. Tehát sajnos, azért lesz az életünk unalmas, mert biztonságossá akarjuk tenni. Akkor izgalmas az élet, amikor a veszély nagy.
Feldmár András

Szüleim emlékére

...Ilyen az ember.Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él

s mint fán se nő egyforma levél,

a nagy időn sem lesz hozzá hasonló.

...Keresheted őt,nem leled,hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha...

...Szegény a forgandó, tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.

(Kosztolányi Dezső)

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

KI VISZI ÁT A SZERELMET

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket
ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

info(video) Rion Sama Rocks:Ki viszi át a szerelmet(Kicsi Hang)

Dr.Safárik Gabriella: Álmodtam egy kék világot

Kék végtelen

Kerestelek égen és földön - kerestelek magamban
S jönnek zuhogások esőlábon
Vihar játszik szél hegedűjén hattyúdalt
Lélek megfeszült húrjait pengeti hullámverés
Vándorolnak víz alatti kék világban
várakozás jéghegyei
Ringató figyelemmel nézi a tenger
a piciny vízcsepp csöppnyi kezét
Végigsimítja magányos remegését
Hiszi - van még holnap
Csak tévedés hangja dobott hurkot
elzuhanó szónak
S jönnek-jönnek - potyognak a cseppek
Menetelnek - mint Anyjához a gyermek
Már patakokká válnak - patakok csordogálnak
tenger végtelen keblére
Téged sírnak az egek
Téged sír ezer csepp kékje
Beléd vágynak olvadni
patakokban folyó tengerkönnyek
S nem találnak -
S nem talállak...
Nem találom a nyomaidat
a parti homokban többé
Pedig kőbe véstem minden mozdulatod
Megyek bele a végtelen kékbe
Megyek életed tengerébe
szeretni Téged...

(more info) Strauss zenéjével a "kék Duna " gyönyörú tájain

Nagy László:Adjon az Isten

ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha

nem kérem

(more info)

Kaláka :Adjon az Isten

A büszkeségről...

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.
Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt.

Pál Zoltán:Mondj igent

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, és bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán,a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Borsos Tibor verse

"A semmi ágán ül szívem"

A szakadó rongyok hullnak már a fákról
Ködös szivárvány lepi be a tért,
Kókadt szívemmel csak egyedül járok,
még mindig higgyek? Csalfa tünemény!

Nagy ecsettel valaki otrombán elkeni,
Azt ami szent,- hittem is talán-,
Szép szivárvány miért vagy halovány?
Átkent,opálos,feslett
Piszkos tükörben maszatos homály?

(more info) Celine Dion és Andrea Bocelli

Reményik Sándor:Nébó hegyén

Nébó hegyén

Népem,hanyatló,hulló nemzedék,
Nébó hegyére vezet föl az Úr
És megmutatja nekünk Kánaánt,
Az igéret és a szabadság földjét,
Az ősi földet csorbítatlanul,
A visszanyert hazát.

Képet varázsol elénk,ködvilágot,
Mely egykor valósággá tömörül,
Melyért harcolni üdv
És vérezni gyönyör
És üldöztetni kéj
És ellobogni égő áldozat!
Nébó hegyére vezet föl az Úr
És megmutatja nekünk Kánaánt.

S azután elfödi
A boldog földet bús szemünk elől,
S szól: Unokáitoknak szántam ezt.
A szenvedések sziklakapuin,
S a puszták tüzes homokján keresztül

(more info) video

Vass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet(Koltay Gábor filmjéből)

Remenyik Sándor: Eredj ha tudsz - 1918 A rendkívül v... Ők bemennek oda.

De Ti nem mentek be.
(Kolozsvár,1920.május 4.)

A Hazáról így írt Petőfi Sándor 1845-ben,mely időszerű ma is!

A HAZÁRÓL

Ne nézz őseidre,óh magyar,

Ki most sötétségben vagy itt,

Ne nézz őseidre, e napokra...

Szemeid gyöngék...a napfény megvakít.

Hazám dicső nagy ősei,

Ti földet rázó viharok!

Ti egykoron a porba omlott

Európa homlokán tomboltatok.

Oh nagy volt hajdan a magyar,

Nagy volt hatalma,birtoka,

Magyar tenger vizében húnyt el

Észak,kelet és dél hullócsillaga.

Csakhogy rég volt, midőn magyar

fejekre termett a babér

A képzelet sebes szárnyú sas,

Elfárad mégis,mire odaér.

Oly rég elhervadt a babér

A magyaroknak homlokán,

Hazám,oly rég voltál te nagy,hogy

Nagyságod híre csak mese talán.

Rég nem sírtam,s íme,most

Pillámon egy könny rengedez

Magyar nép,vajon hajnalodnak

Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?

(Pest,1845. október 16 - november 25. között)

(more info)Jászai Mari - A Hazaszeretetről

Reményik Sándor:Eredj ha tudsz! (Egy szívnek,mely éppúgy fáj,mint az enyém)

Eredj ha tudsz!

Eredj ha tudsz...

Eredj ha gondolod,

Hogy valahol,bárhol a nagy világon

Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,

Eredj...

Szállj,mint a fecske,délnek,

Vagy északnak,mint a viharmadár,

Magasából a mérhetetlen égnek

Kémleld a pontot,

Hol fészekrakó vágyaid kibontod.

Eredj,ha tudsz...

...Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

Mint téli varjú száraz jegenyén.

Még nem tudom:

Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,

De itthon maradok...

(more info)

"El lehet innen menni!" Szólít fel az "Új Magyarorsz...

"Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet"

Subscribe Latinovits Zoltán

verset mond

(more info) Ady Endre

Őrizem a szemed

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Szent Mihály napra

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

(Ady Endre)

Mirko Feesche: Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam

rózsák között járni a nyárban.

Aranygyűrűjére nap nevetett,

s olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel út közben.

Súlyos terhet vett fel:mások terhét.

Játszó kisgyermekhez hajolt le...

S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,

ahol hullt a fák sárga levele:

betegségben, ínségben, szenvedésben.

Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fénye vesztett

napon. Hordozta a keresztet.

Mert testvére veszélybe tévedt,

utánament, nem latolt, kérdett,

és nem maradt ideje semmi

szennytől, mélytől visszarettenni.

Ment, amerre tövisek téptek.

Soha nem láttam olyan szépnek!

Fordította: Túrmezei Erzsébet

ÉS MONDA AZ ÚR ISTEN:
NEM JÓ AZ EMBERNEK EGYEDÜL LENNI;
SZERZEK NEKI SEGÍTŐTÁRSAT, HOZZÁ ILLŐT.

video:(more info)

"Aki tudja mi az igazi szerelem!"

1Móz 2,18

Harcos Katalin: Sorsunk...

SORSUNK...


Sorsom immár sorsodhoz kötődik.

Látod? Már létem léted része lett.

Mosolyom napfényként beléd szövődik,

s te ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad zenéje incselkedik velem,

s csengő kacagásom kísért, ha alszol.

Öledben hálok minden éjjelen,

mert akkor is vágylak, ha haragszol.

Lelked derűje a fénylő napom,

s szívem békéje az éjed csendje.

Öleljen lágyan szerelmes dalom,

hogy életed sebeit befedje!

Sorsom keresztezte az utadat,

lényed beivódott az életembe.

Hiába keresel ebből kiutat

mindig találkozunk a végtelenbe.

"Szívemmel látlak Téged"

Latinovits Zoltán a "Színészkirály"

előadása

video

more info

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg

Subscribe

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

elmondja:Latinovits Zoltán

(video)

(more info)

Jókai Anna: Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog. (csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára nohabort kínáltak s akik ezt megitták bódultakká váltak. (... csak csendesen, ne siránkozz, halkan szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy éberen vigyáznak síkos savas eső alatt biz egyformán áznak. (... csak csendesen, mind aki lázad, báránybőr jelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (... csak csendesen, nem használ a lárma, mostohaszülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten más remény nincsen mint igazad, kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni – haza kell találni! (... csak csendesen, mert vád alá vesznek, jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Öregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor műdalokkal altat nejlonfurulyája dagonyáztat minket langyos pocsolyában. (... csak csendesen, ne élvezd a táncot, csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben a folyónkban cián sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban álparasztok a búzát égetik ők nem harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fut itt a hajléktalant rendőr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt s gaz lett maga és a művész? búsan kérded megvették a tehetséget sirasd őket Ősi Anya zsoldospénznek sincsen szaga (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni, végtelen időben mindenkit megtérni) Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát űzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gőgösek se legyünk kétségbe se essünk nácítudat, bolsitudat csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket, biztass hogy a testvérharc megszűnhet göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe édes hazánkat annak is kellős közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke... Annyi gyalázatos koron át őrizd meg számunkra misztikus koronád. (… csak csendesen, akinek füle van, hallja; a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét kend meg könnyektől elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent - hiszen az életünk hovatovább ráment – mielőtt nem késő, Te mondd Magyarország "Ezer év óta várok Rád" (more info) video

Reményik Sándor kedvenc költőm lelkemhez leginkább közelállóbb egyik legszebb verse a lélek újraszületéséről...

Reményik Sándor: Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

Reményik Sándor: Nem urad és királyod

Kicsi lány,hidd el nekem:Nincs olyan férfi,aki egy lány tökéletes Szerelmi szent áldozását megéri.S ha volna is:hogy követelheti,Hogy megtagadd magad?Te lélek vagy:kiolthatatlan Fény,megsemmisíthetetlen külön - lény,Isten - gondolta külön - gondolat.S kötötten is szabad.Szabad."Semmiért Egészen"??Istenkisértő őrült akaratKépzelhet el csak így, rabnőjeképpen.S hiába úgyis:Nem lehet egészen.megíratott,hogy:"Az egyén szabadÉrvényre hozni mind,mi benne van.Csak egy parancs kötvén le: szeretet"De szeretni csak szabadon lehet.Egyenlő méltósággal.Külön világ,szemben külön világgal.Az eggyéolvadásuk:csoda, ünnep.de nincs embernek emberen hatalma.És semmi nincsen amit követelhet.Azért ha jönne modern Fáraó,Ki lelked vágyik leigázni,Az Isten képét benned megalázniS gúlához követ hordani marasztal:Pattanj vissza acélos daccal!Kicsi lány, akárki lesz a párod:Szegény szánandó embertársad ő,Nem urad és királyod.

Solvere volo et solvi volo.

Salvare volo et salvari volo.

Generare volo et generari volo.

Cantare volo et cantare volo.

Saltate cuncti!

Ornare volo et ornari volo.

Lucerna sum tibi,quicunque me pulsas.

Qui vides quod ago,tace opera mea.

(Oldani vágyom és oldódni vágyom.

Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.

Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.

Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.

Lámpád vagyok,ha látsz engem.

Ajtód vagyok ha zörgetsz rajtam.

Ki látod, mit teszek,hallgasd el a munkám.)

Egy apokrif János - evangéliumból

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

(Weöres Sándor)

Nincs időd!

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni,
A zöld mezőt,a sok virágot,
A dús erdőt,a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem,neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni,akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem,neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted
Tettél - e jót, láttál - e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
nem rohanni, csak emberré lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...Nincs időd!

Kányádi Sándor verséből

"...Innen csak indulni lehet,
s aki indul, visszajöhet.
Tisztesség dolgában mindig
tanulhat itt,el a sírig.
Becsületből akit innen
tarisznyáltak,azt egykönnyen
nem fogja az élet piszka,
mert itt még a sár is tiszta..."

Egy "mesés" kirándulás Szalmatercsen Péterbácsinál

Varázslatos palóc föld

Ima

Egyetlen örökkévaló,

Aki dalolsz nekünk a csendben,

Aki egymás által tanítasz bennünket,

vezérelj engem erőre és bölcsességre.

Jártomban - keltemben hadd tanuljam

tisztelni mindenkinek a célját.

Segíts kezemnek,hogy tisztelettel fogjon,

nyelvemnek,hogy lélekből szóljon,

engedd hogy figyeljek,de ne itéljek.

Engedd hogy ne bántsak,

és maradjon zene,

szépség a látogatásom után,

amikor visszatérek az

Örökkévalóságba,

hadd záruljon be a kör,

hadd legyen szélesebb a spirál.

Lélektől-lélekig...

Az igazi nőnek csak a szemét nézd,és azt sem kívülről,hanem a lelke felől.

Először is meg kell éreznie a lelkét...

Ha a lelke felől nézed,az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei.Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget,a cirógatás vágyát.Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet,ami teljesen a tied.

Minden igazi nő hétfátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.

Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy a fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

(Spoli)